Az osteochondrosis egy gyakori degeneratív-dystrophiás elváltozás, amely a csigolyaközi porckorongokat, a szomszédos csigolyákat és a közeli szalagokat érinti.
A betegség nem alakul ki azonnal, sok éven keresztül halad előre, míg meglehetősen fiatal korban (18-20 év) jelentkezhet, és több szakasza van:
- I. szakasz – „repedések" a rostos gyűrűben és a nucleus pulposus intradiszkális mozgása, de radiológiai jelek még nincsenek;
- II. stádium – a nucleus pulposus tovább romlik, a porckorong magassága csökken, a rostos gyűrű „kiszárad", az érintett csigolyaközi ízület instabillá válik, ennek kompenzálására a hátizmok állandó feszültségben vannak, fájdalmat okozva, túlterheltség", röntgenfelvételeken az osteochondrosis jelei láthatók;
- III. stádium – a porckorong megreped, a kiesett nucleus pulposus sérvet képez, a stádiumot neurológiai tünetek, gyulladások és ödéma sokasága jellemzi;
- IV. szakasz – az ízület szomszédos elemei érintettek a lézióban.
A gerinc osteochondrosisa a gerinc különböző részein is előfordulhat, és ettől függően eltérő elnevezésekkel rendelkezik:
- nyaki - leggyakrabban az ötödik és a hetedik nyaki csigolya között lokalizálódik (a legmobilabb ízület);
- mellkas - fájdalom által megnyilvánuló változat, amely összetéveszthető a mellkas más szerveinek betegségeivel;
- ágyéki - a leggyakoribb típus ennek a szakasznak a legnagyobb mobilitása és a rá helyezett terhelés miatt;
- gyakori - több szakaszt érint (például nyak-mellkas).
Az osteochondrosis kialakulásának okai
Nincs egyetlen átfogó elmélet, amely teljes mértékben megmagyarázná ennek a betegségnek az okát. Ez többtényezős, ezért hajlamra van szükség triggerként, és megnyilvánulásához - belső és külső ingerek komplexumára.
Exogén kockázati tényezők:
- túlzott stressz, fizikai munka, foglalkozási veszélyek (nehéz tárgyak mozgatása) a férfiak osteochondrosisának gyakori okai;
- gerincsérülések;
- éles és egyenetlen rándulások, testhajlítások, fordulatok;
- ülő munka, fizikai inaktivitás;
- állandó ismétlődő mozgások (táska cipelése ugyanazon a vállán, fejének a füléhez billentése, amikor telefonon beszél);
- éghajlati viszonyok.
Endogén kockázati tényezők:
- férfi nem (az osteochondrosis ritkábban fordul elő nőknél);
- túlsúlyos és magas;
- a mozgásszervi rendszer fejlődési rendellenességei, a hátizmok gyengesége;
- rossz testtartás;
- lábbetegségek (arthrosis, lapos láb);
- az intervertebrális ízületek trofizmusának megsértése;
- a belső szervek patológiái.
Az osteochondrosis tünetei
A betegség tipikus jelei: gerinc- és izomfájdalom nyugalmi állapotban, mozgáskorlátozottság, az érintett terület „fáradtsága". A páciens vagy a székben hátradőlve, a kezére támaszkodva próbálja „kirakni", igyekszik nem sokáig állni a lábán, vagy dörzsöléssel, gyúrással, oldja az izomfeszültséget. A helytől függően a fájdalom kissé változhat, és új, specifikusabb tünetek jelentkeznek.
A nyaki osteochondrosis esetén kellemetlen érzések jelentkeznek az occipitalis régióban vagy magában a nyakban, amelyek a fej megdöntésekor vagy elfordításakor fokozódnak. Az ideggyökerek becsípődése miatt az ujjakban és a tenyérben bizsergés, égő érzés, súlyosabb károsodás esetén mozgáskorlátozottság jelentkezhet.
De az eset fő veszélye az, hogy a gerinc közelében ezen a területen fontos artériák vannak, amelyek vérrel látják el az agyat. Fokozatosan becsípődnek, ezért az ilyen típusú osteochondrosisra a szédülés és a szem előtti „foltok" jellemzőek a test fő szervének elégtelen táplálkozása miatt.
Az osteochondrosis összes típusa között a mellkasi régió károsodása kevésbé gyakori, mint mások, és nehéz diagnosztizálni. A fájdalom ezen a területen hasonló a szív-, tüdő-, nyelőcső- vagy neuralgiához. Ezért a betegek mindenekelőtt kardiológushoz, gasztroenterológushoz vagy pulmonológushoz fordulnak, hosszú ideig elkerülve a szükséges szakorvosokat, amíg az összes többi patológiát kizárják, vagy a mellkasi osteochondrosis gyanúja nem merül fel. A kellemetlen érzés a lapockák között lokalizálódik, hajlításkor felerősödik, gombócot érezhet a torokban vagy légzési nehézséget, valamint zsibbadást a mellkasban.
A leggyakoribb és legjellemzőbb típus az ágyéki osteochondrosis. Tünetei leggyakrabban ehhez a betegséghez kapcsolódnak: sajgó fájdalom az azonos nevű területen, amely forduláskor, hajlításkor vagy hosszan tartó álláskor felerősödik, és kisugározhat az egyik vagy mindkét lábra.
Az osteochondrosis diagnózisa
Az orvos a panaszok és anamnézis (család, élet és betegség) összegyűjtésével kezdi, amely elemzi a hajlam meglétét, a külső és belső kockázati tényezőket, a tünetek összefüggését és az elváltozás progresszióját.
Az ellenőrzés a következőkből áll:
- neuro-ortopédiai, melynek során felmérik a gerinc statikus és dinamikus funkcióit (testtartás, gerincferdülés jelenléte, izomtónus és csigolyaközi ízületek és végtagok mozgástartománya);
- neurológiai – reflex és kompressziós vertebrogén szindrómák, motoros és szenzoros funkciók meghatározása, szöveti trofizmus minősége.
A gerinc bármely részének (nyaki, mellkasi vagy ágyéki) osteochondrosisának legegyszerűbb és legelérhetőbb műszeres diagnosztikai módszere a nem kontrasztos és kontrasztos (diszkográfia, venospondylográfia) röntgenvizsgálatok, amelyek feltárják a csigolyaközi porckorongok szűkülését, a sérv szintjét. kiemelkedés, valamint az erek állapota. Kicsit ritkábban informatívabb mágneses rezonancia képalkotást alkalmaznak, amellyel pontosan felmérheti a csigolyaközi porckorong károsodásának mértékét, a sérv méretét, a gerincvelő, a gyökerek és a környező szövetek összenyomódásának jelenlétét. Ha az MRI ellenjavallt, akkor számítógépes tomográfiával helyettesítik, amely meghatározza maguknak a csigolyáknak, a gerinccsatornának és az ínszalag meszesedésének állapotát.
Az osteochondrosis kezelése
Mindenekelőtt csökkenteni kell a lehető legtöbb kockázati tényezőt, amelyet az orvos a felmérés során felfedez. Szüntesse meg az axiális terhelést, korlátozza a hordozott tárgyak súlyosságát, néha változtassa meg a fizikai munkával kapcsolatos traumás munkát, fogyjon túlsúlyos, és vegyen be minimális sportolást a napi programjába, ha fizikailag inaktív. Ez csak kis mértékben segít csökkenteni az osteochondrosis okozta fájdalom mértékét és a szövődmények kockázatát, bár aligha lassítja a progresszióját.
A kezelésnek átfogónak kell lennie, és nemcsak a gyógyszeres módszereket kell kombinálnia, hanem a csigolyaizmokra és magára a gerincoszlopra gyakorolt különféle hatásokat is. Nem lehet egyedül szedni az osteochondrosis elleni tablettákat, és reménykedni a gyógyulásban, minden eljárást és gyógyszert csak neurológus írhat fel. A szakember minden konkrét esetre és a beteg egyéni jellemzőire alapozza ajánlásait, hogy a kezelés ne okozzon nagyobb szenvedést, mint maga a betegség.
Osteochondrosis esetén gyakorlati terápia javasolt, amelyet először egy speciális kórházi helyiségben végeznek, hogy az orvos meg legyen győződve arról, hogy a beteg helyesen végzi a jelzett gyakorlatokat. A lézió eltérő lokalizációja különböző komplexeket von maga után, amelyek célja a hátizmok fenntartása, a csigolyaközi lemezek és maguk a csigolyák vérkeringésének és trofizmusának javítása, valamint súrlódásuk csökkentése.
A terápiás masszázs az osteochondrosisban is jótékony hatással van a betegség lefolyására, óvatosan végezzük a fizioterápiát, a manuálterápiát, az akupunktúrát, az osteopathiát, a gerinc hardveres vontatását. A kezelés menetét és módszereit az orvos határozza meg az elváltozás fejlettségi foka, a fájdalom megnyilvánulása és az egyes esetek egyedi jellemzői alapján.
Az osteochondrosis megelőzése
Ha időben megteszi a szükséges intézkedéseket a betegség kialakulásának megelőzésére, akkor valószínűleg soha nem lesz szükség a kezelésre. Ezt is átfogóan kell megközelíteni: csökkenteni kell a felsorolt kockázati tényezőket előre (még a kellemetlen érzés megjelenése előtt), igyekezzen egyenletesen elosztani a terhelést, gyermekkortól figyelje a testtartást, kapjon megfelelő táplálékot minden szükséges vitaminnal, és rendszeresen végezzen támogató sportokat (pl. például úszás).
Az osteochondrosis kialakulásának megakadályozása érdekében a gimnasztika fontos szerepet játszik: vannak speciális gyakorlatok, amelyek csökkentik a gerinc terhelését. Ortopéd vagy neurológus szakorvoshoz fordulhat velük kapcsolatban.
De még a szokásos reggeli gyakorlatok is segítenek fenntartani az izomtónust, enyhíteni a görcsöket és javítani a vérkeringést, hogy az interartikuláris lemezek trofizmusa ne zavarjon. Az ülőmunka során a fizikai inaktivitás kialakulásának elkerülése érdekében rendszeres bemelegítésre és az osteochondrosis megelőzésére szolgáló gyakorlatok elvégzésére van szükség.